Már év elején kinéztem egy versenyt, tesztnek szánva, mivel futómű alakításokat terveztem. Rába-Bamako Roki Team szervezte a beteg gyerekek javára. Nagyon ígéretes volt, itt helyben volt a Rábaringen, a kocsit szállítani se kellett. Félig sikerült is megvalósítani, ugyanis a versenyen elindultunk, de a futóműből nem lett semmi... Sajnos nem érkeztek meg az alkatrészek időben, így széria futóművel kellett indulnom. Így is megérte indulni, ennyi kihagyás után, és természetesen találtam más munkát az autón, hogy ne menjen minden egyszerűen. Újrakábeleztük az autót, beleraktuk a műszerfalat, jobb oldalra is került egy ülés, mert szeretnék később pályanapokon is menni. A tankom is utasoldalon volt, ezt is hátra kellett tenni. Minden hibátlanul összeállt a verseny előtt két nappal. Ekkor jött a kopó-fogyó dolgok kikészítése. Gumiból terveztem egy garnitúrát, de sajnos az emlékeim csaltak, mert amikor rájuk néztem, be kellett látnom, hogy ezek már inkább életveszélyesek. Kaptam a rally autónkról 15-ös kerekeket utcai gumival. Ezzel még nem lett vége a dolgoknak, mivel hátra nem fért fel az a kerék… Telefonálgatás, majd Gabó barátom meglepett két ford felnivel, játszós utcai gumikkal, ami már megfelelő ET számú volt, így meglett az első garnitúra. Másodiknak vittem 13-as slickeket, mert a Rábaringről hallható, hogy gumizabáló.
Reggel felgurultunk, neveztünk, lepakoltunk, letettük a kocsit. Volt egy kis fejetlenség a rendezésben, várakoztunk, nem történt semmi, elkezdtük megkeresni a rajtot. Kaptunk pályarajzot, végigsétáltunk a pályán. Amikor visszaértünk, jöttek nézni az autókat, megtörtént a gépátvétel. Az autó megfelelt. Versenyzői eligazítás után rögtön lehetett rajtba menni, rajtszám alapján hármasával engedtek minket egyszer végig gurulni a pályán a versenyautóval.
Az edzőkör után kis szünettel indult is az első kör. Az autó végig hibátlanul üzemelt, még a gumik is bírták, csak tankolni és menni kellett. Gabót és Petit kértem meg, hogy segítsenek a szervizelésben, de szerencsére megóvtam őket a szögeléstől. Mellém édesapám ült be, ő már jól ismerte a Rábaringet, rallyn többször is navigált már itt. Végigmentünk minden rendben volt, de körről-körre majdnem egy másodpercet rontottam, pedig belülről és nézői szemmel is javulás látszódott. Én is úgy éreztem, hogy egyre jobban ráérzek a dolgokra. Sebaj, a középmezőnyben végeztem.
Többre nem is számítottam, így, másfél év kihagyás után, utcai gumival, utcai futóművel. Nem csalódtam, vagyis csak pozitívan, ugyanis a kocsi hibátlanul végigment és én sem voltam fakezű. Kijelentettem, hogy amíg nem lesz a futómű a kocsi alatt, addig nem indulok sehol... A verseny után még Gabó ladáját csináltuk, ugyanis másnap Lada találkozó volt Tatabányán, ahol indult szlalomversenyen. Erről fog szólni a következő beszámolónk!
Köszönöm a segítséget családomnak, a videózást és szervizelést Gabónak és Petinek!
