BS garage's blog

Eléggé régen jelentkeztünk az épülőfélben lévő versenyautóink helyzetéről, úgyhogy én most meg is indítanám a sort a Zetec motoros Ladám jelenlegi helyzetéről. Július közepéig a kötelező nyári szakmai gyakorlatomat töltöttem Győrben, utána viszont volt másfél hónap nyári szünet, amit úgy érzem, hogy hasznosan tudtam a kis gombszemű autóra fordítani. Sok alkatrész le lett gyártva és még több megoldás ki lett találva. Ilyen például a motor, illetve a motortartó bakok elhelyezkedése és módja is, de erről majd később :)

Ahogy dolgozgattam, egyre gyakrabban éreztem már a hiányát a hegesztőnek. Ennek és az augusztus elején ünnepelt születésnapom apropóján megleptem magamat egy hegesztővel, ami hamar jó társam lett a munkában. Elkészült például a gyári pedálsorból a padlóra rögzíthető "pedálgép" alapja is, ami csupán azért lett idézőjelbe téve, mert nem 2 külön főfékhengerem lesz (a 2 külön körnek), hanem csak simán 1 darab. Viszont ahogy az előbb is írtam, padlóra rögzíthető, így jóval hátrébb tudok ülni, ami a súlyelosztásnak is jót tesz, elég sok hely felszabadul a motortérben (szerelhetőség szempontjából nem utolsó dolog), illetve szinte kötelező is lesz a motor elhelyezkedése miatt. A pedálok természetesen majd máshogy fognak állni, de legalább az alap egység megvan.

Mivel az 1.8 Zetec gyári kipufogócsonkja finoman szólva sem a teljesítmény optimalizálás alapján lett legyártva, ezért szükségessé vált egy leömlő elkészítése is. Használtan nem igazán találtam ilyet, újan egy vagyonba kerül, viszont van egy hegesztőm, szóval kezdjünk el más irányba nézegetni. Sikerült is találnom egy olyan Opel 4-2-1 leömlőt, aminél a csövek átmérője és a hengerfejre csatlakozó oldalon a csövek közötti távolságok is szinte milliméterre pontosan ugyanakkorák, mint a Zetecnél. Olcsó is volt, szóval örömbódottá' :)
Jött is az első feladat az átfaragást illetően: Kell egy Zetec kompatibilis leömlő talp. Szerencsére egyik osztálytársamnak van plazmavágós ismerőse, így ez le is lett gyártva a gyári kipufogótömítés alapján és csupán egy "köszönöm!"-be került. És akkor megragadva az alkalmat: itt is köszönöm szépen Laci! :)
Következett a talp felhegesztése, ami nem volt teljesen egyszerű, mivel azért pár milliméter eltérés volt a csövekben, de megoldottam ezt a problémát. Utána viszont a leömlő alsó részén is alakítani kellett, mert az Opelen teljesen máshol megy el hátrafelé a leömlő. Ezt kitaláltam fejben és természetesen akkor már meg is csináltam úgy, hogy minden passzoljon. A leömlő kész, a további történet a következő lesz: A 4-2-1 leömlő a motor bal oldalán egy 50-es csőbe végződik, onnantól viszont már 60-as saválló cső fogja átvenni a helyét. Ezután a váltó alatt (szerencsére a Type-9 váltó hátsó részénél, a kulissza alatt bőven van hely) át fog menni az autó jobb felére és a hátsó dob körülbelül a gyári helyen lesz. Íme néhány kép a kész leömlőről:

Természetesen az autó futómű nélkül nem ér sokat. Sőt, mondhatjuk úgy is, hogy egy versenyautónak a futómű a lelke. Az első futómű részben a jól bevált technikát, részben pedig apró finomságokat fog tartalmazni. Az utcaiban már jól bevált Zuk rugó fog bele kerülni egy Nagypolski tengelycsonkkal, a lassítást a gyárinál nagyobb méretű fékek fogják segíteni, a kerekeket pedig egy Mazdáról származó fogasléces kormánymű fogja mozgatni. Utóbbinak két, nem elhanyagolható oka van: A motor miatt nem férne el a gyári kormánymű, illetve a gyári, globoidcsigás kormánymű nem feltétlen a maradéktalanul precíz irányíthatóságról híres. Természetesen ez is fel lett faragva a gyári bölcsőre:

Az első lengőkarok oldalanként 6 centiméterrel lettek szélesebbek. Ennek nem csak az az oka, hogy a beszerelendő típusidegen hátsó híd is nagyjából ennyivel szélesebb a gyárinál, hanem az is, hogy ezzel a megoldással jó eséllyel el tudom hagyni majd a nyomtávszélesítő pogácsákat, ez pedig hozza majd magával a legördülési sugár csökkenését is, ami könnyebb kormányzást és határozottabb "visszatekeredést" idéz majd elő. A szélesítés mellé a lengőkarok megkapták a szokásos erősítéseket is. Csavarok eggyel nagyobb méretűre való cserélése, ponthegesztések és lemezösszetételek áthegesztése, illetve a gömbfejnél az átlapolás.

Ahogy azt az előbb is említettem, a hátsó híd esetében egy típusidegen alkatrészre esett a választás. Ennek elsődleges oka az, hogy a japán kisteherautók és/vagy terepjárók hátsó hídjai jóval erősebbek, mint a gyári Lada hátsó híd. Vastagabb féltengelyek, robosztusabb hídtest, nagyobb és erősebb diffialkatrészek, stb. Az pedig csak hab a tortán, hogy általában már gyárilag jó rövid végáttétellel és önzáró diffivel vannak felszerelve. Az általam választott darab egy nyitott diffisként hirdetett Mazda hátsó híd lett, amihez úgy érzem, hogy meglehetősen olcsón (15000 Ft-ért) sikerült hozzájutnom. A szétszerelés után hamar kiderült, hogy 4.777-es végáttétellel és sperr diffivel rendelkezik. A sperr része valószínűleg majd egy kis fejlesztésre fog szorulni, de erre majd csak akkor kerül sor, ha már járóképes lesz az autó. Természetesen megkezdődött a híd Lada alá faragása is, ami hamarosan be is fejeződik. A kutyacsontokat tartó fülek a helyükön, ugyanúgy, ahogy a rugótányérok is (köszi Viko!). 1-2 helyen még meg lesz erősítve egy kicsit, aztán terveim szerint a beszerelés előtt az összes többi futóműalkatrésszel együtt ennek is homokszórás és porfestés lesz a sorsa.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hosszúra sikerült írást és megígérhetem, hogy hamarosan Atis Mazdájáról is jönnek információk :)

Nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy a Tatabányai Lada Sportegyesület 1 év kihagyás után újra megrendezi a hagyományos Lada találkozóját. A találkozó időpontja a rossz időjárás elkerülése érdekében tavasz közepe helyett nyár elejére lett belőve. Időben izzítottam is Atist és Petit, hogy június 9-ére megvan a vasárnapi programunk :)

Az egész történet ott kezdődött, hogy 1 héttel a tali előtt kicsit elkentem a száját az autónak, amit ő a töltéslámpa kigyullasztásával díjazott. A tartalék generátorom (ami egy Samarából származik) Gyurmánál pihent, úgyhogy el is indultam hozzá egy gyors generátortcsere miatt, meg hogy akkor nézzünk már bele a rossz generátorba, hogy mi a baja. Ha már a sors útjai oda vezettek, akkor a hétvégén még megcsináltuk a műanyaglapos műszeregységet is, aminek kivitelezésénél szerencsére nem is volt sok probléma.

Csütörtök délután elkezdtem bepakolni az autóba. 1 pár slick előre, 4 pár 15 éves utcai gumi hátra és rengeteg szerszám, illetve pótalkatrész, csakmert nem akartam semmit sem a véletlenre bízni. Sok variálás után, de végül mind befért az orosz csodába. Jött is az első megoldandó feladat: Atis szólt, hogy kéne neki két 15-ös felni, mert az ő kerekeinek túl nagy az ET-je és beleér a gátlóba. Fél óra agyalás után nagynehezen sikerült beszuszakolnom még pluszba két 15-ös kereket is. El se akartam hinni, hogy egy sima Ladába belefér 12 kerék és még ennyi szerszám :)

Péntek reggel irány Győr (mivel akkor még javában zajlott a suli), utolsó óra után pedig Atissal Écsre mentünk, ahol a következő feladatok vártak ránk: keményszilentes erősített-állítható panhard elkészítése és autóba szerelése, olajcsere és a kormányoszlop lejjebb hozása, hogy jobban kézreálljanak a dolgok. Nem is én lettem volna, ha végeztem volna mindennel estére, úgyhogy nem maradt más választás, a kormányoszlopot szombat este kell elkészítenem.

Szombaton Atis szlalomozott a Rábaringen, így napközben neki segítettem (szerencsére csak passzív szervizesnek kellett lennem, mert a Mazda szokásához hűen gond nélkül ment egész nap). Késő délután Atisnál nekiálltam a kormányoszlop lejjebb helyezésének. Rossz állapotú menetek és mégrosszabb hozzáférési lehetőség fogadott. Időközben megérkezett Gyurma is a busszal, mivel ő is jött velem a találkozóra. Kb. 3 óra szívás és anyázás után nagyjából összeállt a masina, szóval 21:30 körül el tudtunk indulni Gyurmával Tatabányára, mivel a találkozó előtti este a Lada Baráti Kör tagjai bográcsozós, sütőgetős estét tartottak. Nagyjából 1-1.5 óra alatt oda is értünk. Ekkora sajnos már sokan elmentek aludni, de azért a kemény mag még ott volt és természetesen ott is éjszakázott velünk együtt.

Vasárnap reggelre sikerült aludnunk 2-3 órát és az ébredés után még megpróbáltam ebben-abban segíteni még a TLSE tagjainak a találkozó előkészületeinek befejezésében. Ezután elkezdtem kipakolni az autóból, majd nekiálltam az átkerekezésnek is. Ekkor már nagyon izgultam, hogy vajon hogy is fog sikerülni a verseny. Megvolt a nevezés is, és ahogy a rajt időpontja felé közeledtünk egyre jobban kezdtem izgulni. Atis próbált nyugtatgatni, de nem járt sok sikerrel. Nagyon nem tudtam, hogy mire számítsak. Azt viszont eldöntöttem, hogy ez az első versenyem, úgyhogy nem fogom az időket nézni, inkább csak arra megyek, hogy jól érezzem magam.
Elérkezett az első gyors. Peti ült be hozzám, aki szerencsére halálosan nyugodtan viselte a megpróbáltatásokat. Ennek ellenére egy helyen a pályán sikeresen el is rontottam az irányt, de mivel visszatolattam és a jó irányt választottam, nem lett értékelhetetlen a köröm. Lejöttem a pályáról és a következő dolgokat kellett felismernem: Az autó isteni, a futómű ha lehet még annál is jobb (annak ellenére, hogy amikor az elöl lévő slick gumi elkezdett melegedni, nagyon nehéz volt tekerni a kormányt), én is jól érzem magam, de azért még van hova fejlődni a kormánytekergetés terén... de legalább az izgalom és a feszültség csökkent.
A második gyorsra megint Peti ült be. Az első, tapogatózós gyors után itt már kicsit bátrabb voltam. Kicsit nagyobb volt a tempó, kicsit nagyobb élmény és remélhetően kicsit jobb idő is. Ez a gyors döntő szerepet játszott a nap folyamán, de továbbra sem érdekeltek az idők. Elsősorban azért, mert ahogy lejöttem a pályáról, elment az alapjáratom és részterhelésen is rángatott az autó. Padlógázon viszont minden a helyére került. Érdekes hiba volt... A szünetben gyorsan átnéztünk mindent, de látszólag minden a helyén volt, úgyhogy ezzel a hozzáállással álltam neki a 3. gyorsnak: „padlógázon jó, versenypályán mást úgyse kell használni, úgyhogy jó lesz ez”

Máté volt a vendégem ebben a körben. Úgy éreztem, hogy kezdek rájönni a dolgokra (annak ellenére, hogy a jótól azért még nagyon messze volt a teljesítményem), egyre jobban élveztem a kört, egyszer csak elkezdett betorpanni az autó és 4000-nél többet nem forgott. Ajjaj, baj van... Gyorsan lejöttem a pályáról és most már kicsit komolyabban kellett venni a hibát. Jött Gyurma is és elkezdtünk gondolkodni. A kábelek és vákuumcsövek továbbra is a helyükön vannak. Hozzánkcsapódott Faterati és Balachy is (akik gyakran olvassák a zsiguli.hu fórumát, azoknak ismerős lehet ez a két név) és elkezdtünk kitalálni valamit. Faterati a gyújtást nézte át, majd egy látszólagos hibát ki is javított egy tollrugó segítségével, Gyurma pedig a karbit bombázta szét.
Bingó! Megvan a hiba! El van tömődve az egyik fúvóka. Jobb híján gyorsan kitéptem egy szál drótot a drótkefémből és hoztam a reggeli kerékpumpálásnál jól bevált békebeli orosz lábpumpát is. Tudom, nem feltétlen ez a legmegfelelőbb módszer egy fúvóka kitakarítására, de nem volt a közelben kompresszor.
Összerakták a srácok és az autó újra hibátlan lett. Volt alapjárat és padlógázon is úgy ment, ahogy az egy széria 1.3-tól elvárható. Megnyugodtam, hogy nem volt baja az autónak. Ezúton is köszönöm a segítséget mindenkinek!

Beálltam újra a sorba, ugyanis a verseny csak 3 menetből állt, de lehetett még menni néhány kört tét nélkül. Ekkor jön oda hozzám Raja és a következőt mondja: „Asszem nem üres kézzel fogsz hazamenni... :)” Kérdezem, miért? Válaszolja: úgy néz ki, hogy megvan a széria kategória 3. helye. Először azt hittem, hogy csak viccel, de nem, tényleg sikerült, ugyanis a 2. körömben sikerült egy 1:50.91-es időt mennem, ami a kategória 3. helyére lett elegendő. Magam sem értem, hogy hoztam össze, de nagyon jó érzés volt a díjkiosztót „belülről” is megnézni.

Gyurmával mentünk még pár karikát a pályán, aztán elkezdődött a pálya bontása, amiben szintén segítettem a rendezőknek, hiszen ha ilyen nevezési díjjal (1000 Ft volt a belépő AUTÓNKÉNT és ez magában foglalta a nevezést is) csinálnak versenyt, akkor legalább ennyivel tartozok a bandának. Az autóra visszakerültek az utcai gumik, bepakoltunk mindent majd nyugis tempóban elindultunk haza. Az autó természetesen hazahozott minket mindenféle gond nélkül. Este még elvittem lemosni, mivel szegény CXR-en sok mm vastagon állt a por. Utána pedig kicsit hazajöttem vele és mindketten megkaptuk a jól megérdemelt pihenésünket.

Szóval akárhogy is nézem, remek hétvégét tudhattam magam mögött. Szombaton jóféle hangos autók és még egy annál is jobb társaság vett körül, vasárnap pedig ez annyival egészült ki, hogy én is autózhattam egy jóízűt és még egy éremmel is gazdagabb lettem.

Ezúton is köszönöm a segítséget Gyurmának a villamos munkája miatt, Atisnak, hogy pénteken és szombaton biztosított nekem helyet a garázsukban, Takács Petinek, hogy Atissal együtt eljöttek és szórakoztattak napközben, Fateratinak és Balachynak a vasárnapi segítséget, a Tatabányai Lada Sportegyesület tagjainak pedig a vasárnapi találkozó megszervezését. Nélkülük egyáltalán nem, vagy nem így sikerült volna a vasárnapi napom.

Már év elején kinéztem egy versenyt, tesztnek szánva, mivel  futómű alakításokat terveztem. Rába-Bamako Roki Team szervezte a beteg gyerekek javára. Nagyon ígéretes volt, itt helyben volt a Rábaringen, a kocsit szállítani se kellett. Félig sikerült is megvalósítani, ugyanis a versenyen elindultunk, de a futóműből nem lett semmi... Sajnos nem érkeztek meg az alkatrészek időben, így széria futóművel kellett indulnom. Így is megérte indulni, ennyi kihagyás után, és természetesen találtam más munkát az autón, hogy ne menjen minden egyszerűen. Újrakábeleztük az autót, beleraktuk a műszerfalat, jobb oldalra is került egy ülés, mert szeretnék később pályanapokon is menni. A tankom is utasoldalon volt, ezt is hátra kellett tenni. Minden hibátlanul összeállt a verseny előtt két nappal. Ekkor jött a kopó-fogyó dolgok kikészítése. Gumiból terveztem egy garnitúrát, de sajnos az emlékeim csaltak, mert amikor rájuk néztem, be kellett látnom, hogy ezek már inkább életveszélyesek. Kaptam a rally autónkról  15-ös kerekeket utcai gumival. Ezzel még nem lett vége a dolgoknak, mivel hátra nem fért fel az a kerék… Telefonálgatás, majd Gabó barátom meglepett két ford felnivel, játszós utcai gumikkal, ami már megfelelő ET számú volt, így meglett az első garnitúra. Másodiknak vittem  13-as slickeket, mert a Rábaringről hallható, hogy gumizabáló.

Reggel  felgurultunk, neveztünk, lepakoltunk, letettük a kocsit. Volt egy kis fejetlenség a rendezésben, várakoztunk, nem történt semmi, elkezdtük megkeresni a rajtot. Kaptunk pályarajzot, végigsétáltunk a pályán. Amikor visszaértünk, jöttek nézni az autókat, megtörtént a gépátvétel. Az autó megfelelt. Versenyzői eligazítás után rögtön lehetett rajtba menni, rajtszám alapján hármasával engedtek minket egyszer végig gurulni a pályán a versenyautóval.

Az edzőkör után kis szünettel indult is az első kör. Az autó végig hibátlanul üzemelt, még a gumik is bírták, csak tankolni és menni kellett. Gabót és Petit kértem meg, hogy segítsenek a szervizelésben, de szerencsére megóvtam őket a szögeléstől. Mellém édesapám ült be, ő már jól ismerte a Rábaringet, rallyn többször is navigált már itt. Végigmentünk minden rendben volt, de körről-körre majdnem egy másodpercet rontottam, pedig belülről és nézői szemmel is javulás látszódott. Én is úgy éreztem, hogy egyre jobban ráérzek a dolgokra. Sebaj, a középmezőnyben végeztem.

Többre nem is számítottam, így, másfél év kihagyás után, utcai gumival, utcai futóművel. Nem csalódtam, vagyis csak pozitívan, ugyanis a kocsi hibátlanul végigment és én sem voltam fakezű. Kijelentettem, hogy amíg nem lesz a futómű a kocsi alatt, addig nem indulok sehol... A verseny után még Gabó ladáját csináltuk, ugyanis másnap Lada találkozó volt Tatabányán, ahol indult szlalomversenyen. Erről fog szólni a következő beszámolónk!

Köszönöm a segítséget családomnak, a videózást és szervizelést Gabónak és Petinek!

Az egész történet úgy indult, hogy még február elején eldöntöttem, hogy a versenyre készülő 2101-es Ladám a tuningolt gyári motor helyett inkább egy megbízhatóbb és gyárilag is erős motort kap. 3 kikötésem volt: soros 4 hengeres legyen, sok legyen belőle (az alkatrészellátás miatt) és a teljesítménynövelés terén is sok kijárt út legyen hozzá. Elsőre japán motorokon gondolkodtam, de ezeknek az ára sajnos még nem az én pénztárcámhoz van szabva. Ekkor került képbe a Fordokba gyártott Zetec motor, amit meglehetősen könnyen össze lehet hozni a hátsókerekes Fordok váltóival, az angolok pedig nagyon sokféleképpen szoktak javítani ezeken a motorokon. Az én esetemben ez jelenleg csak egy írható gyújtást, egy Yamaha R1 karbisort és egy könnyű lendkereket fog jelenteni, de erről majd inkább később :)

El is kezdtünk keresgélni és rá is bukkantunk Székesfehérvár mellett, Sárosdon egy elég ígéretes darabra. Osztrák Escort 1.8-as Zetec motorral, kb. 140000 km-el és a leírás szerint nagyon jó állapotban. Le is mentünk a családi Suzukival, hogy megnézzük és adott esetben le is foglalózzuk. A motor nem csak a leírás szerint volt jó állapotban, így meg is egyeztünk, hogy 35000 forintért a motort a komplett gyújtással, főtengely jeladóval, generátorral és kuplunggal és még néhány aprósággal. Foglaló letéve, szerződés megírva róla, indulhatunk is haza és vártuk, hogy kikerüljön a motor a még működő Escortból.

Az eladó korrekt módon folyamatosan tájékoztatott az éppen aktuális helyzetről és a múlt héten telefonált, hogy hétfőn nem dolgozik, szóval mehetnénk a motorért. Viszont a sok munka miatt azt is mondta, hogy ha most nem megyünk érte, akkor nem tudja, hogy mikor lesz legközelebb egy egész napja szabad. A gondok innentől kezdődtek... :)

Arra a napra természetesen nem tudtunk intézni megfelelő autót, amivel kényelmesen el tudjuk hozni. Már csak 1 lehetőség maradt: az én kis ütött-kopott utcai kocka Ladám, ami bár kívülről nem sok jót sejtet, de azért a lényeges dolgok benne vannak. A széria 1.3-as motor bár nem tépi le az ember fejét, de legalább nem fogyaszt sokat (6-8 liter, mikor mennyit) és ha nyit a második torok, akkor azért halad, ezentúl a futómű és a fék ősszel lett felújítva és sportosítva. Mivel más lehetőség nem volt, ezért a feladat adott volt. Hátsó üléseket kivenni, belerakni sok szerszámot és tartalék alkatrészt arra az esetre, ha valami baj történne útközben és hétfő reggel indulás Győrbe, suliba.

Reggel összekészülődök, bepakolok, beülök a kagylóba és indítózok. Alig teker az önindító, szóval az autó a többszörös indítási kísérlet után se akar indulni. Mondom király... Az autóval együtt a napom se akar jól indulni. Ezután következett egy cigi és persze a fejvakarás, hogy mi legyen. Szüleim kocsija a város másik végében van a bikakábellel együtt, az akksitöltőnk pedig rossz. A cigi után próbáltam még egy indítózást, hátha összeszedte magát egy kicsit az akksi. Az első pár tekerés elég gyors volt, utána belassult, de szerencsére pont akkor el is kezdett röfögni az orosz vas. Beértem Győrbe, a Volánba, lenyomtam a gyakszit, utána pedig irány az Audi, mivel apám hozott még spanifert, meg 1-2 dolgot a motor rögzítéséhez. Atissal a Man szerviz parkolójában beszéltük meg a találkozót, úgyhogy nyugisan oda is kigurultam és ott felvettem.

Délután 4 körül, az induláskor már szállingózott a hó, de nem izgultunk. Kisbéren viszont jött az újabb esemény. Haladunk szépen a forgalommal, az út szélén a rend őrei ülnek a kocsiban és amikor a hangos, pattogós, kagylóüléses Ladával gurultunk feléjük, úgy néztek ránk, mint borjú az új kapura. Gyorsan be is rúgták a szép, vadi új Astra H-t és ki is vettek a sorból. Talán a hozzáállásomnak köszönhetően nem kaptam egy rossz szót sem, pedig beleállhatott volna a Sparco kormányba, a sebességmérő hiányába, a kagylóülésbe, a kemény futóműbe, vagy a nyomtávszélesítőbe is. Szóval megnézte, hogy van-e műszakim és hogy a már intenzívebb havazásban téli gumival közlekedek-e. Mindkét dolog stimmelt, szóval visszaadta a papírokat, megkérdezte, hogy honnan-hova megyünk és minden jót kívánt. Úgy néz ki, vannak még olyan rendőrök kis hazánkban, akik arra ügyelnek, hogy az utakon minden rendben legyen és nem arra, hogy semmilyen engedély nélküli átalakítás ne legyen a kedvenc autónkban… 

Ezután szépen haladtunk a 81-es úton Székesfehérvár felé, amikor már láttuk, hogy ott valószínűleg régebb óta szakad a hó és nem csak a szántóföldeken marad meg, ugyanis a csodálatra méltó közútkezelő társaság dolgozói inkább valami fűtött helyen ücsörögnek. Bíztunk benne, hogy legalább Fehérváron (hiszen nem csak város, hanem megyeszékhely is), már jobbak lesznek a körülmények. Hát tévedtünk. Az talán még rosszabb volt, mint az azt megelőző 80 km. 4-5 centi hó, az alja letiporva és lefagyva, meg persze a sok balfék, akik azt hiszik, hogy ha száraz úton tudnak menni 60-al, akkor hóban is. Követési távolságot nem tartanak, körforgalomban tolakodni akarnak, aztán amikor látják, hogy nem fogom kiengedni őket, akkor meg persze a nyári gumi+ABS kombóval éppen nem csúsznak be elém. Sebaj, a szakadó hóban szépen elgurultunk Sárosd felé és szembesültünk a szakadó hó és a hatalmas szél mellett azzal is, hogy a 2 hónapos ablaktörlőlapátban a rögzítést és megfelelő helyre feszítést biztosító lemez kiesett a helyéről. Nem baj, csak érjünk oda, aztán kitalálunk valamit.

Este 6-7 óra körül oda is értünk szerencsére, beálltam a srác udvarába és elkezdtük kitalálni, hogy a motor hogy férne be a hátsó ülés helyére. Nagynehezen, sok erőlködés után valahogy azért befért az ajtónyíláson és le is kötöztük. Na, akkor találjunk ki valamit az ablaktörlőre. Sikerült magát a lapátot is szétugrasztani, úgyhogy 2 csavar és számtalan kábelkötegelő segítségével sikerült olyanra megszögelni, hogy pont nem a szemem előtt, de egy kb. 10 centi széles íven azért törölt. Szerencsére a jobb oldali még mindig jól törölt. Még...

Mivel már kellően átfagytunk, ezért eszközöltünk egy cigi-kávé-melegedés kombinációt és este 8 körül elindultunk haza. Ekkor érdekes zajra lettünk figyelmesek. A kézifékkötél beleér a kardánba. Nagyon „kellemes” hangja volt, de nem tudtunk mit csinálni, úgyhogy az 50-es rendszer mellett volt plusz egy dolog, ami miatt néha kiabálnunk kellett egymásnak útközben :) A korlátozott kilátás nagyon zavaró dolog volt, mivel a szemem előtt csak vízcseppek voltak, így ha jött valami szembe, akkor csak belecsillogott a szemembe a fény, közben a szélvédő jobb oldalán figyelek ki, hogy jó helyen menjek és persze a közepes erősségű szembejövő forgalom miatt számtalanszor feltettem Atisnak azt a kérdést, hogy „jó helyen megyek, ugye?”. Mivel ebben a csodálatos időben ilyen jó volt a kilátás és mivel Atis háta mögött egy Zetec terült, ezért úgy döntöttem, hogy nem sietünk és beálltam egy 30-40-es tempóra. Ekkora tempónál nehéz nagy bajt előidézni és számomra az volt a legfontosabb, hogy Atis épségben hazakerüljön.

Fehérváron bepróbálkoztunk 1-2 benzinkútnál, hogy van-e ablaktörlő lapátuk, de sehol se volt olyan, amilyenre szükségem lett volna, úgyhogy kénytelen voltam megbarátkozni a helyzettel. Szerencsére kiértünk a megyeszékhelyről és rá is mentünk a 81-esre, ahol szintén nem volt értelme gyorsan menni. Előzgettek is minket az arra közlekedők, de mi legalább nem jártunk úgy, mint valaki, aki egy dobálós vasúti átjáró után az autó tetején landolt az út melletti árokban. Még így is előfordult 1-2 helyen, hogy egy úthiba miatt picit megindult a hátulja, de szerencsére ezeket csuklóból le is lehetett reagálni. Mór előtt nem sokkal bekövetkezett az, amitől tartottam. Elfosta magát a jobb oldali ablaktörlő lapát is. Ez persze már le is esett a karról és szerencsére befeszült a jobb oldali ablaktörlő kar és a bal oldali lapát közé. Az egyik móri kútnál félre is álltunk, hogy kezdjünk vele valamit. Az én agyamat nagyon keményen lezsibbasztotta az, hogy úgy kellett az úton maradnom, hogy alig láttam ki, így a jobb oldali ablaktörlőt Atis szögelte meg, amit ezúton is köszönök!

Indultunk is tovább Kisbér felé. A kilátás most már úgy nézett ki, hogy a bal oldalon alig-alig, a jobb oldalon pedig szerencsére a törölt felület nagy részén kiláttunk. A Lada pedig ebben a kritikán aluli időjárásban lassan ugyan, de magabiztosan ment, ment és ment, egészen Écsig, ahol már nagyon világított a „szegénységjelző” lámpa. Éjfél volt, tehát az 1 km-re lévő pannonhalmi Agip már nincs nyitva, így a legközelebbi benzinkút Nyúl után van, az M1 mellett, ami kb. 10 km. Hát nagy reményekkel elindultam, Atis pedig valószínűleg az ágyába indult el, hogy azért gyakszi előtt pihenjen is valamit. Nem voltam biztos abban, hogy odaérek a kútra, de szerencsére nem kellett Atis kiugrasztanom az ágyából, így a tankolás után indulhattam is haza. Mindenesetre elég vicces volt, hogy a kúton nagyrészt drága BMW-k és Audik voltak, de amikor én berúgtam a Ladát, illetve a kagylóülésben elkezdtem magam bekötni a széles 4 pontos övvel, akkor legalább 10-en engem bámultak.

Szerencsére Győrt is megúsztam rendőr nélkül, és érdekes, hogy Győrtől Tétig nagyon jól le voltak takarítva az utak. Nem tudom, hogy ezen a környéken mi működik máshogy, de szerintem mindenhol így kéne működnie a dolgoknak, ha elkezd szakadni a hó. Már épp kezdtem hiányolni a havat, amikor Tét után az a kép fogadott, amiben a nap előző részeiben kb. 200-250 km-en keresztül részem volt. Letiport hó mindenhol. Nem baj, újra lassítás 40-re és gurultam Pápa felé. Sikeresen haza is értem 1:30 körül, ahol nagy kő esett le a szívemről.

Az előző sorokban megtudhattátok, hogy milyen egy gondterhelt nap. Ennek ellenére viszont sikerélménnyel zártam a napot, hiszen sokkal rosszabbul is járhattunk volna. Hiába volt nálam rengeteg tartalék alkatrész, illetve sok szerszám, pl. egy lengőkar gömbfej csere ilyen időben sokkal-sokkal kellemetlenebb lett volna. Tudom, sokak számára természetes, hogy egy autó csak elindul, megy és megáll, de nekem sokat jelentett az, hogy a Lada ezt így kibírta. A Nokian Hakkpeliitta 2-es gumik pedig még ennél is jobban vizsgáztak. Nagyon sokszor, nagyon durva körülmények között mentünk, de ha esetleg megindult az eleje vagy a hátulja, nagyon jól betapadt és mindenféle kígyókergetés és erőlködés nélkül úton lehetett tartani az autót. 

Szóval a konklúzió a következő:
-Télen jófajta téli gumival közlekedjetek
-Ablaktörlő lapátból csak jó minőségűt szabad venni
-Vannak még normális rendőrök
-Ha szakad a hó és mindenképpen útra kell kelni, ne sajnáljátok az időt és közlekedjetek ésszel