Az egész történet úgy indult, hogy még február elején eldöntöttem, hogy a versenyre készülő 2101-es Ladám a tuningolt gyári motor helyett inkább egy megbízhatóbb és gyárilag is erős motort kap. 3 kikötésem volt: soros 4 hengeres legyen, sok legyen belőle (az alkatrészellátás miatt) és a teljesítménynövelés terén is sok kijárt út legyen hozzá. Elsőre japán motorokon gondolkodtam, de ezeknek az ára sajnos még nem az én pénztárcámhoz van szabva. Ekkor került képbe a Fordokba gyártott Zetec motor, amit meglehetősen könnyen össze lehet hozni a hátsókerekes Fordok váltóival, az angolok pedig nagyon sokféleképpen szoktak javítani ezeken a motorokon. Az én esetemben ez jelenleg csak egy írható gyújtást, egy Yamaha R1 karbisort és egy könnyű lendkereket fog jelenteni, de erről majd inkább később :)
El is kezdtünk keresgélni és rá is bukkantunk Székesfehérvár mellett, Sárosdon egy elég ígéretes darabra. Osztrák Escort 1.8-as Zetec motorral, kb. 140000 km-el és a leírás szerint nagyon jó állapotban. Le is mentünk a családi Suzukival, hogy megnézzük és adott esetben le is foglalózzuk. A motor nem csak a leírás szerint volt jó állapotban, így meg is egyeztünk, hogy 35000 forintért a motort a komplett gyújtással, főtengely jeladóval, generátorral és kuplunggal és még néhány aprósággal. Foglaló letéve, szerződés megírva róla, indulhatunk is haza és vártuk, hogy kikerüljön a motor a még működő Escortból.
Az eladó korrekt módon folyamatosan tájékoztatott az éppen aktuális helyzetről és a múlt héten telefonált, hogy hétfőn nem dolgozik, szóval mehetnénk a motorért. Viszont a sok munka miatt azt is mondta, hogy ha most nem megyünk érte, akkor nem tudja, hogy mikor lesz legközelebb egy egész napja szabad. A gondok innentől kezdődtek... :)
Arra a napra természetesen nem tudtunk intézni megfelelő autót, amivel kényelmesen el tudjuk hozni. Már csak 1 lehetőség maradt: az én kis ütött-kopott utcai kocka Ladám, ami bár kívülről nem sok jót sejtet, de azért a lényeges dolgok benne vannak. A széria 1.3-as motor bár nem tépi le az ember fejét, de legalább nem fogyaszt sokat (6-8 liter, mikor mennyit) és ha nyit a második torok, akkor azért halad, ezentúl a futómű és a fék ősszel lett felújítva és sportosítva. Mivel más lehetőség nem volt, ezért a feladat adott volt. Hátsó üléseket kivenni, belerakni sok szerszámot és tartalék alkatrészt arra az esetre, ha valami baj történne útközben és hétfő reggel indulás Győrbe, suliba.
Reggel összekészülődök, bepakolok, beülök a kagylóba és indítózok. Alig teker az önindító, szóval az autó a többszörös indítási kísérlet után se akar indulni. Mondom király... Az autóval együtt a napom se akar jól indulni. Ezután következett egy cigi és persze a fejvakarás, hogy mi legyen. Szüleim kocsija a város másik végében van a bikakábellel együtt, az akksitöltőnk pedig rossz. A cigi után próbáltam még egy indítózást, hátha összeszedte magát egy kicsit az akksi. Az első pár tekerés elég gyors volt, utána belassult, de szerencsére pont akkor el is kezdett röfögni az orosz vas. Beértem Győrbe, a Volánba, lenyomtam a gyakszit, utána pedig irány az Audi, mivel apám hozott még spanifert, meg 1-2 dolgot a motor rögzítéséhez. Atissal a Man szerviz parkolójában beszéltük meg a találkozót, úgyhogy nyugisan oda is kigurultam és ott felvettem.
Délután 4 körül, az induláskor már szállingózott a hó, de nem izgultunk. Kisbéren viszont jött az újabb esemény. Haladunk szépen a forgalommal, az út szélén a rend őrei ülnek a kocsiban és amikor a hangos, pattogós, kagylóüléses Ladával gurultunk feléjük, úgy néztek ránk, mint borjú az új kapura. Gyorsan be is rúgták a szép, vadi új Astra H-t és ki is vettek a sorból. Talán a hozzáállásomnak köszönhetően nem kaptam egy rossz szót sem, pedig beleállhatott volna a Sparco kormányba, a sebességmérő hiányába, a kagylóülésbe, a kemény futóműbe, vagy a nyomtávszélesítőbe is. Szóval megnézte, hogy van-e műszakim és hogy a már intenzívebb havazásban téli gumival közlekedek-e. Mindkét dolog stimmelt, szóval visszaadta a papírokat, megkérdezte, hogy honnan-hova megyünk és minden jót kívánt. Úgy néz ki, vannak még olyan rendőrök kis hazánkban, akik arra ügyelnek, hogy az utakon minden rendben legyen és nem arra, hogy semmilyen engedély nélküli átalakítás ne legyen a kedvenc autónkban…
Ezután szépen haladtunk a 81-es úton Székesfehérvár felé, amikor már láttuk, hogy ott valószínűleg régebb óta szakad a hó és nem csak a szántóföldeken marad meg, ugyanis a csodálatra méltó közútkezelő társaság dolgozói inkább valami fűtött helyen ücsörögnek. Bíztunk benne, hogy legalább Fehérváron (hiszen nem csak város, hanem megyeszékhely is), már jobbak lesznek a körülmények. Hát tévedtünk. Az talán még rosszabb volt, mint az azt megelőző 80 km. 4-5 centi hó, az alja letiporva és lefagyva, meg persze a sok balfék, akik azt hiszik, hogy ha száraz úton tudnak menni 60-al, akkor hóban is. Követési távolságot nem tartanak, körforgalomban tolakodni akarnak, aztán amikor látják, hogy nem fogom kiengedni őket, akkor meg persze a nyári gumi+ABS kombóval éppen nem csúsznak be elém. Sebaj, a szakadó hóban szépen elgurultunk Sárosd felé és szembesültünk a szakadó hó és a hatalmas szél mellett azzal is, hogy a 2 hónapos ablaktörlőlapátban a rögzítést és megfelelő helyre feszítést biztosító lemez kiesett a helyéről. Nem baj, csak érjünk oda, aztán kitalálunk valamit.
Este 6-7 óra körül oda is értünk szerencsére, beálltam a srác udvarába és elkezdtük kitalálni, hogy a motor hogy férne be a hátsó ülés helyére. Nagynehezen, sok erőlködés után valahogy azért befért az ajtónyíláson és le is kötöztük. Na, akkor találjunk ki valamit az ablaktörlőre. Sikerült magát a lapátot is szétugrasztani, úgyhogy 2 csavar és számtalan kábelkötegelő segítségével sikerült olyanra megszögelni, hogy pont nem a szemem előtt, de egy kb. 10 centi széles íven azért törölt. Szerencsére a jobb oldali még mindig jól törölt. Még...
Mivel már kellően átfagytunk, ezért eszközöltünk egy cigi-kávé-melegedés kombinációt és este 8 körül elindultunk haza. Ekkor érdekes zajra lettünk figyelmesek. A kézifékkötél beleér a kardánba. Nagyon „kellemes” hangja volt, de nem tudtunk mit csinálni, úgyhogy az 50-es rendszer mellett volt plusz egy dolog, ami miatt néha kiabálnunk kellett egymásnak útközben :) A korlátozott kilátás nagyon zavaró dolog volt, mivel a szemem előtt csak vízcseppek voltak, így ha jött valami szembe, akkor csak belecsillogott a szemembe a fény, közben a szélvédő jobb oldalán figyelek ki, hogy jó helyen menjek és persze a közepes erősségű szembejövő forgalom miatt számtalanszor feltettem Atisnak azt a kérdést, hogy „jó helyen megyek, ugye?”. Mivel ebben a csodálatos időben ilyen jó volt a kilátás és mivel Atis háta mögött egy Zetec terült, ezért úgy döntöttem, hogy nem sietünk és beálltam egy 30-40-es tempóra. Ekkora tempónál nehéz nagy bajt előidézni és számomra az volt a legfontosabb, hogy Atis épségben hazakerüljön.
Fehérváron bepróbálkoztunk 1-2 benzinkútnál, hogy van-e ablaktörlő lapátuk, de sehol se volt olyan, amilyenre szükségem lett volna, úgyhogy kénytelen voltam megbarátkozni a helyzettel. Szerencsére kiértünk a megyeszékhelyről és rá is mentünk a 81-esre, ahol szintén nem volt értelme gyorsan menni. Előzgettek is minket az arra közlekedők, de mi legalább nem jártunk úgy, mint valaki, aki egy dobálós vasúti átjáró után az autó tetején landolt az út melletti árokban. Még így is előfordult 1-2 helyen, hogy egy úthiba miatt picit megindult a hátulja, de szerencsére ezeket csuklóból le is lehetett reagálni. Mór előtt nem sokkal bekövetkezett az, amitől tartottam. Elfosta magát a jobb oldali ablaktörlő lapát is. Ez persze már le is esett a karról és szerencsére befeszült a jobb oldali ablaktörlő kar és a bal oldali lapát közé. Az egyik móri kútnál félre is álltunk, hogy kezdjünk vele valamit. Az én agyamat nagyon keményen lezsibbasztotta az, hogy úgy kellett az úton maradnom, hogy alig láttam ki, így a jobb oldali ablaktörlőt Atis szögelte meg, amit ezúton is köszönök!
Indultunk is tovább Kisbér felé. A kilátás most már úgy nézett ki, hogy a bal oldalon alig-alig, a jobb oldalon pedig szerencsére a törölt felület nagy részén kiláttunk. A Lada pedig ebben a kritikán aluli időjárásban lassan ugyan, de magabiztosan ment, ment és ment, egészen Écsig, ahol már nagyon világított a „szegénységjelző” lámpa. Éjfél volt, tehát az 1 km-re lévő pannonhalmi Agip már nincs nyitva, így a legközelebbi benzinkút Nyúl után van, az M1 mellett, ami kb. 10 km. Hát nagy reményekkel elindultam, Atis pedig valószínűleg az ágyába indult el, hogy azért gyakszi előtt pihenjen is valamit. Nem voltam biztos abban, hogy odaérek a kútra, de szerencsére nem kellett Atis kiugrasztanom az ágyából, így a tankolás után indulhattam is haza. Mindenesetre elég vicces volt, hogy a kúton nagyrészt drága BMW-k és Audik voltak, de amikor én berúgtam a Ladát, illetve a kagylóülésben elkezdtem magam bekötni a széles 4 pontos övvel, akkor legalább 10-en engem bámultak.
Szerencsére Győrt is megúsztam rendőr nélkül, és érdekes, hogy Győrtől Tétig nagyon jól le voltak takarítva az utak. Nem tudom, hogy ezen a környéken mi működik máshogy, de szerintem mindenhol így kéne működnie a dolgoknak, ha elkezd szakadni a hó. Már épp kezdtem hiányolni a havat, amikor Tét után az a kép fogadott, amiben a nap előző részeiben kb. 200-250 km-en keresztül részem volt. Letiport hó mindenhol. Nem baj, újra lassítás 40-re és gurultam Pápa felé. Sikeresen haza is értem 1:30 körül, ahol nagy kő esett le a szívemről.
Az előző sorokban megtudhattátok, hogy milyen egy gondterhelt nap. Ennek ellenére viszont sikerélménnyel zártam a napot, hiszen sokkal rosszabbul is járhattunk volna. Hiába volt nálam rengeteg tartalék alkatrész, illetve sok szerszám, pl. egy lengőkar gömbfej csere ilyen időben sokkal-sokkal kellemetlenebb lett volna. Tudom, sokak számára természetes, hogy egy autó csak elindul, megy és megáll, de nekem sokat jelentett az, hogy a Lada ezt így kibírta. A Nokian Hakkpeliitta 2-es gumik pedig még ennél is jobban vizsgáztak. Nagyon sokszor, nagyon durva körülmények között mentünk, de ha esetleg megindult az eleje vagy a hátulja, nagyon jól betapadt és mindenféle kígyókergetés és erőlködés nélkül úton lehetett tartani az autót.
Szóval a konklúzió a következő:
-Télen jófajta téli gumival közlekedjetek
-Ablaktörlő lapátból csak jó minőségűt szabad venni
-Vannak még normális rendőrök
-Ha szakad a hó és mindenképpen útra kell kelni, ne sajnáljátok az időt és közlekedjetek ésszel
